A vonaton Moszva és Leningrád között...

Délben indultunk, reggel érkeztünk - ennyi.
No, azért mégsem, mert történt egy s más:-)))
Amilyen szerencsénk volt - vagy tudatosan előre tervezték! :-(
- a tanárok kupéja mellett kaptunk szállást. Négyen voltunk a fülkében, felszerelkezve pl. pezsgővel... Amiatt, hogy ordibáltunk, csak kétszer kellett átjönni a tanárnak, s még plusz kétszer, amikor a pezsgősdugó - kényszeredetten rákanyarodva a közös falra - a legszebb álmaikból ébresztette őket:-))

A folyosón is folyt az élet... - 10 percenként mentünk a Tea-fülkébe: Ezt úgy kell elképzeni, (de most komolyan!) hogy egy "budi-rész" volt átalakítva egy asszonyka számára, aki egy hatalmas szamovár mellett ült, és pár kopekért isteni forró teát osztogatott. El sem tudott volna borulni, úgy be volt oda szorulva. Na, ő, biztos, hogy nem csucsult egész éjjel! Abba a teába nem kellet más, csak pici cukor és semmi más, mert annyira zamatos, finom volt.
Az, hogy Baby-dollban bukfenceztünk a koszos folyosón, az már szót sem érdemel... minden esetre másnap dögfáradtan érkeztünk meg, Európa egyik legszebb városába....

Moszkva - Leningrád 1.fejezet :-)

1977 - gimi: Ki tud többet a Szovjetúnióról? Na ki? Én semmit, az biztos... de oroszból fogok érettségizni: Nasa cemja, vagy, hogy Gorkij mikor ragyilszja...
Lehet menni, 5000 Ft.- oda-vissza, 10 nap. És az utazás előtt az is kiderült, hogy "sajnos" odafelé nem vonattal, hanem TU104-essel megyünk (vagy nem azzal, de az már nem érdekes...) Jaj, de sajnos! :-) Repülővel - de jó volt! A tanárok a gép orra felé ültek, a szárnynál senki ismerős, mi ketten hátul pedig végignyomkodtuk a plafont, ettől jött a Szamorodni... Azután persze a wc csapjából felfelé ment a vízcsepp (légüres térben zuhhhantva) - rettenetesen be voltam a wc-n rezelve, meg spiccelve. A moszkvai repülőtéren az volt a szokás, hogy kb. 5 méter magasból csúszdáztak le a bőröndök egy körforgóra, ahonnan a tulajoknak ki lehett a pakkot emelni. De annak, aki be van spiccelve, annak ez az egész nagyon szédítő... az első estére nem emlékszem...

Sajnos, nem volt velem a kis Pajtás - erről azért akkoriban elég könnyen megfeledkeztünk - így a világon semmi képes doksi nem segíti már az emlékezetemet. Én nem tudom, miket láttunk, és szerelmes is voltam, szerintem én nem is láttam semmit. Azaz voltam a Vörös téren, a Gumban, vettem kis szamovárt, láttam esküvői "szertartást", koszorúzással egybekötve, láttam Lenint, ettem vajas-Pravdát (Pravdás-vajas fekete kenyeret) és az orosz fővárosban is szégyenbe vitt a sörimádatom... de ezekről majd máskor, mert már alszom . s nem az álmaimról szeretnék írni... ok, akkor péntek este, rendben? Dobri vecser daragije szlucsateli! :-)))