1977 - gimi: Ki tud többet a Szovjetúnióról? Na ki? Én semmit, az biztos... de oroszból fogok érettségizni: Nasa cemja, vagy, hogy Gorkij mikor ragyilszja...
Lehet menni, 5000 Ft.- oda-vissza, 10 nap. És az utazás előtt az is kiderült, hogy "sajnos" odafelé nem vonattal, hanem TU104-essel megyünk (vagy nem azzal, de az már nem érdekes...) Jaj, de sajnos! :-) Repülővel - de jó volt! A tanárok a gép orra felé ültek, a szárnynál senki ismerős, mi ketten hátul pedig végignyomkodtuk a plafont, ettől jött a Szamorodni... Azután persze a wc csapjából felfelé ment a vízcsepp (légüres térben zuhhhantva) - rettenetesen be voltam a wc-n rezelve, meg spiccelve. A moszkvai repülőtéren az volt a szokás, hogy kb. 5 méter magasból csúszdáztak le a bőröndök egy körforgóra, ahonnan a tulajoknak ki lehett a pakkot emelni. De annak, aki be van spiccelve, annak ez az egész nagyon szédítő... az első estére nem emlékszem...
Sajnos, nem volt velem a kis Pajtás - erről azért akkoriban elég könnyen megfeledkeztünk - így a világon semmi képes doksi nem segíti már az emlékezetemet. Én nem tudom, miket láttunk, és szerelmes is voltam, szerintem én nem is láttam semmit. Azaz voltam a Vörös téren, a Gumban, vettem kis szamovárt, láttam esküvői "szertartást", koszorúzással egybekötve, láttam Lenint, ettem vajas-Pravdát (Pravdás-vajas fekete kenyeret) és az orosz fővárosban is szégyenbe vitt a sörimádatom... de ezekről majd máskor, mert már alszom . s nem az álmaimról szeretnék írni... ok, akkor péntek este, rendben? Dobri vecser daragije szlucsateli! :-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése