Másod éves gimnazista voltam - nyáron "mindenáron" dolgozni akartam. Strandon, vagy kempingben akartam...dolgozni:-) Ok, sikerült is, Éden Camping - Miskolc-Tapolca, a munkakönyvemben: "KAPUS" megtisztelő beosztás-megnevezéssel. Nekem volt ott a világon a legszélesebb körűen meghatározatlan feladatköröm: vicces élményeim közül kettőt emelek ki, s majd a második vezet el Katowicébe...
1. Német csoport, üzletemberek, annak rendje-módja szerint sötét öltönyben. Sajnos nem volt 4 egymás-melletti faházunk, szanaszét szórtuk a 10 fős csapatot a kempingben. Mobil nuku, így, ha tárgyalni-valójuk volt, fel kellett, hogy keressék egymást a szálláshelyeiken. 30 fokban, pl. Herr Genge, vállasingben és vasalt fekete pantallóban szikázott az udvaron egyik házból a másikba. Ő volt a főnök.
Ezt csak onnan tudom, hogy, amikor a portán csörgött a telefon, a németet-is-tudó portás utasított, hogy kerítsem elő. Én ilyenkor hangosakat kurjatva -majd megszakadva a röhögéstől - rikácsolva szaladgáltam az udvaron: Herr Genge! Telefon! Herr Genge!?
Egyik nap jönnek vissza valahonnan ... megyek kaput nyitni persze. Szimatolnak a levegőbe: pápriká, mh!! pápriká? Igen lecsó volt, még délben ette a főportás. Nosza, adtak nekem egy 500-ast (1976-ban!!!) csináljak nekik lecsót. Én! Lecsót? Előbb talán a tea receptje nem? Kemény 50 Ft.-ért bevásároltam a hozzávalókat, anyám telefonon - a munkahelyéről - pontról-pontra ... - és sikerült! A visszajárót megtarthattam! :-)
2. A nagyon-nagy szerelmem autóversenyző volt. Fiat 127-es - nagy szó volt akkoriban. S pláne, hogy a tulajdonosa egy 18 éves fiú - aki autószerelőnek tanult. Én nap, mint nap értesültem a fékmunkahenger, tengelykapcsoló, meg mifene problémákról, sőt, egy "kuplungcsúszást" magam is végig élvezhettem.
No, mi történt? Jött a kempingbe egy lengyel házaspár. Akkoriban én még oroszul se.. csak annyit értettem, hogy az autóval van a bajuk, és hogy kísérjem el őket szervízbe. Na, beülök a kocsiba az anyúsülésre, és amint kikanyarodtunk, érzem ám, hogy csúszik a kuplung! Onnantól olyat alakítottam, hogy az csak! Megmutogattam az embernek, hogy én biz" 100%-ra tudom, mi a hézag a masinával, és,. hogy nyugi, rendben lesz minden! Vittem a drágámhoz - nélkülem is rájöttek volna, mi a hiba...
Na, de hogy a lengyel pali mit gondolhatott rólam! Mikkkket tudnak ezek a magyar hosszú-szőkék?
Ennek örömére meghívott magukhoz, s el is mentem. Láttam a vendégkönyvben, hogy "artista" - el voltam keszülve, hogy talán akár egy cirkusz területén is lakhatnak. Ajjaj, a nyelvismeretnek az ő hiánya! Művészlakásban laktam egy 5 fős családdal egy hátig - egy 10 emeletes ház 11. emeletén - azaz a tetőtérben, ahol több lakásnyi hosszan egybenyíló fényes helyiségek voltak. A falakon és a földön is telis-tele olajfestményekkel... Rajztagozatos gimnazista voltam, elájulva végig ettől az egésztől... Azért mennyire nem mindegy: artista... de jó volt!
Következik Moszkva - Leningrád 1977
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése