Moszkva-Leningrád 2.

Moszkvában egyetemi kollégiumban laktunk - a kaja félelmetesen rossz volt, minden egyéb oké!
Különös élményeim:
Én még láttam Lenint!
Meg kellett érte "szenvedni", mert még hajnali sötétben be kellett állnunk a hozzá vezető sorba. A sor szinte mindig mozgott - de kb. 800 méteres volt.Érdekes módon a Vörös térről indult - egész közel a Mauzóleumhoz - majd nyílegyenesen vezetett egy parkba, ahol volt egy u alakú kanyar, vissza a főtérre. Ez az U-alak kb. 1 órás üt volt, ez alatt az idő alatt én 2 frissensült moszkvai házaspár koszorúzási szertartását láttam az Ismeretlen Katona sírjánál - amely körül a sorkígyó kanyarodott. Azaz, erről az élményről nem maradhatott ki senki. Nagyon jól szemléltette ez a különös szokás a kommunista szellemiséget - a házaspárok fegyelmezetten - és némi áhitattal a tekintetükben - helyezték el csokraikat az emlékműnél, mi pedig ezzel a hatással bebalzsamozva érkeztünk vissza a Vörös térre, immár a a Mauzóleumhoz vezető nyílegyenesen.

Ez alatt az idő alatt is volt olyan látványosság, ami nem engedett ellankadni: olllan őrségváltási ceremóniák zajlottak, hogy az csak! Több, mint 5 órát álltunk sorba, de a felizgatottságtól semmi olyanra nem emlékszem, hogy nyafogás, vagy wc... A bejárat előtt, kb. 1 méterre álltak a legeslegszebb szőke orosz fiúk, rezzenéstelen tekintettel - mindannak ellenére, ami gonoszságot míveltünk: kigomboltunk egy-két gombot a blúzunkon, csábos csicsergés... de semmi, majd magunkhoz tértünk, mert következett a következő 10 fő...

A Mauzóleumban is egy U alakot jártunk be Lenin körül, felhomályban ... teljesen átszellemúlve ... rendíthetetlen ólomkatonákkal körülövezve ... kb. 5 percig tartott? - és kijövetel után semmi kommentár! Se vihogás, se ciki megjegyzések - azért nem semmi érzés volt!

A másik sztori a GUM szupermarketben történt: Az a vendégszeretet!!!! - ahogy a láttatlanban fogadtak minket! Szólt a halk zene az áruházban - mind a 4 emeleten ugyanaz...s majd egyszer megszólalt a Gemini! Vándorlás a hosszú úton, vándorlás, mondd, meddig bírom?...El voltunk ájulva! Majd a lemez másik oldalán: Néked csak egy idegen, nem máááás, néked, csak egy idegen.. és újra: Vándorlás, a hosszú úton... és ez így ment... :-)))

A harmadik:Együnk valamit, no! Hogy a Vöröstérről levezető utcák boltjaiból micsoda illatok áradtak elő, hát az valami leírhatatlan! Tömény ecetszag, ribaszagig (hal), füstölt és natúr döglött... vajat vettünk Pravdába csomagolva és kenyeret. A szálláson pazarló módon el kellett távolítanunk a vajra tapadt újságcikkek negatív, olmozott figuráját, ezzel legalább a hatodát elveszítve az egyébként finom vajnak. Fekete kenyéren, fehér vaj - hm, fenséges volt!

Negyedik: Ez már egy kicsit szégyenteljes - rám nézve, de azértiselmondom :-)!
A sör! Már 10 éves koromban is szerettem a sörhabot, és évente kb. 1 cm-rel csúsztam lejebb az apa poharában:-))
De hun lehet Moszkvában sört kapni? Sehol. Vagy mégis? Egy olyan lakótelepen - de pontosan!, - mint Miskolcon a Kilián-dél, azaz 4 emeletes házak - között találtunk egy kígyózó sort, ami egy Jurtához vezetett. Abban sör folyt - bár üveges:-) Mi is beálltunk, és huncutkodva kb. tizesével mindig előbbre kerültünk:-) Amikor sörünkhöz jutottunk, akkor jött a gáz, hogyan bontsuk fel? Be egy lépcsőházba, kopogok, kopogok?!! Vasajtó volt rajta, zengett a kopogásom, mint a ménykű! Majd a kukucsban megjelent egy ember, s biztos azt kérdezte: mit akarunk? Én meg mutattam a lyuknak a sört, meghogy hogyan kellene azt felnyitni. Erre ő bezárta a lyuktakaró-kézikészüléket... Na, akkor ok, kinyitom a bejárati ajtó zárjában - tettem már ilyet előzőleg is:-))) - de most volt spricc, habfürdő... a dzsörzé ruhám irdatlan befoltosodott:-)) Sebbbaj, ha már így adódott, leültünk két ház közé a padra, ott iddogáltunk, vihorásztunk, dáridóztunk - ha már úgyis úgy nézünk ki, mint két züllött részeg alak, akkor meg, miért ne?

Sajnos 17 évesen másra nem nagyon terjedt ki a figyelmem, mint arra, hogy jól érezzük magunkat és ne nagyon keveredjünk el a szálláshelyünkről... Még szerencse, hogy a Vörös tér körül annyi időt eltöltöttünk, hogy a körülvevő épületek azért 80%-ban megmaradtak az emlékeimben. Hoztam haza sok-sok diát - majdnem ingyen adták - ezeket akkor sokszor átnéztem... Annyira sajnálom, hogy talán már nem térhetek vissza oda: újra végigjárni, elcsodálkozni a színes hagymakupolákomn!... hogy tudnám már vén fejjel érdemben újraértékelni!!!!

Következik Leningrád és az odavezető fantasztikus vonatutunk...