2011. április 2., szombat

Az "országos Kék Túra" útvonalával kezdődött...

1960-as éveket írunk, én akkoriban inkább "nyakbahordós" túrázó voltam, ami azt jelenti kb. 5 km saját lábon, 20 km az apám nyakában ülve... Ilyen figurában jártuk be majdnem a teljes útvonal hosszát. Pontosan már nem tudnám felsorolni, hogy mely tájegységek maradtak ki, de az biztos, hogy rengeteg igazoló pecsétet sikerült az igazoló kiskönyvünkben összegyűjteni, s csak 4 pecsét helye maradt üresen a 24-ből.

Részletekre nem emlékszem, fényképezőgépünk sem volt a túrák kezdetén, hogy segítsen a események visszaidézésében... Olyan emlékeim vannak, amelyek bárhol megtörténhettek; Sopronban, Kőszegen, vagy a Mecsekben, esetleg a Balatonnál, vagy Budán a hegyekben, netán Zemplénben, vagy Szegeden?

Annyi a biztos pont, hogy minden alkalommal, amikor nyaralni indultunk, az apu megnézte a térképen, hogy van-e a helyszínhez közeli "Kék-túra" vonal. Így a kiskönyv is bepakolásra került az úszógumi mellé, nehogy lemaradjunk egy cifra pecsétről! :-)

Mivel jórészt a zsiráf szemszögéből tekinthettem rá a természetre - rendkívül változatosnak ítéltem meg az elém táruló tájat. Én voltam a "vonalfigyelő", s egész jól elirányítottam a jobbára 3 tagú kis csapatomat. Olykor-olykor, főleg a bükki túrákon - amikor a létszám akár a háromszorosára is duzzadt - ilyen alkalmakkor is én vezérelhettem a társaságot a kékcsík mentén.

A "gombaszagú" levegő illata ma is az orromban van, s gombaszakértő jóapámmal rendszeresen megéltem a gomba-találás örömteli pillanatait! Szeretem is a gombát, ma is csak azt merem megenni, amit én szedek fel.


Voltam az aggteleki cseppkőbarlangban, kalandos túrákat tettem a soproni hegyekben is ...
Ide tartozik egy sztori: A Lővérek SZOT üdülőjében lakoztunk, és napközben - mi gyerekek - mentünk világgá, akár cikláment is szedni... Uticél semmi, csak ne unatkozzunk! :-)
A mélységes erdő mélységes közepében elénkállt egy katona, és ránkordított: Mit keresünk itt?!! Mondtuk, hogy cikláment...Majd ripsz-ropsz, jött egy dzsip és felültettek minket a tetejére. Az egészből a világon semmit nem értettem, így végig viháncoltuk az utat egész a soproni tanács épületéig. A legidősebb fiút kérdezgették, honnan jöttünk, kik a szüleink, hol vannak?...Majd kisvártatva megjelent a SZOT üdülő teljes felnőtt lakossága, és egyenként átvett minket a határőröktől... Mi egész idő alatt röhögtünk mindenen... s én csak erre emlékszem, tehát minden nagyon jó volt! S nem értettem azt sem, hogy mit jelent az, hogy "máskor azért vigyázzunk!", ... mire?!!