Ez az utazás olyan volt, mint egy álom! A szervezés Budapesten történt, ehhez csatlakoztunk innen-onnan, mi magyarok voltunk vagy 20-an.
Mindannyiunk más-más konkrét útvonalat jelölhetett be, s így történhetett meg az, hogy a kéthetes nyaralás alatt a második naptól kezdve teljesen magamra maradtam az arab idegen-vezetőimmel.
A repülőre is úgy szálltam fel, hogy az IBUSZ által kiadott jegyeket felmutattam, és fogalmam nem volt arról, hogy valamilyen szervezett csoport tagja vagyok.
Így visszagondolva: Hogy a fenébe is volt ez az egész? Miért nem voltam beijedve, miért nem éreztem, hogy egyedül vagyok, vagy valami félelmet?!! A repülőn sem derült ki, hogy ki milyen céllal, milyen szervezésben, hová repülünk...
Annyira el voltam ragadtatva a várható utazástól, hogy egyszerűen észre sem vettem semmit.
Olyan kani nagy gépen repültem, aminek két folyosója volt (Egyiptair): azaz 2-6-2 személy az üléseken. A "balesetvédelmi oktatást egy egyiptomi hölgy és úr mutatta be képjelekkel - félelmetes volt, de komolyan! - Majd szemben egy hatalmas monitor mindenféle utazási adatokkal: magasság(10.000 m) pillanatnyi hely... azután Barbra Streisand film...
Görögország olyan volt fentről, mint az iskolai atlaszban - fantasztikusan tiszta volt az ég, a mediterrán tenger alattunk, a sok-sok aprócska hajó, majd a Nílus és a sivatag... jaj, de csodálatos!!!!
