Berlin, Drezda, Pozdan, Rostock, Warnemünde 1986 és Zamárdi

Tapétás repsivel utaztunk, pár száz méterre a talaj felett:-)) - ez persze nem így igaz, de az tény, hogy szellő fuvallatára már izgalmas rázkódásokat éltünk át, az biztos. Én akkor nem voltam "egyedül" - velem voltak a szüleim, az ex-férjem, és Zsófi a pocakomban...

Arra készítettek fel minket, hogy nehéz lesz jó kosztot találni - ennek ellenére kemény 36 Ft.-/fő finomabbnál, finomabb halas kajákat ettünk... Én egy kicsit kába voltam az egész út alatt, hiszen magammal (magunkkal) voltam elfoglalva... a drezdai képtárban sem szerettem volna egy képet sem kihagyni, de a vége csak az lett, hogy beültem a termek közepén a padra és ott tekertem 360 fokot magamon... Pozdanban meg is rúgott a Zsófi! Micsoda egy élmény! :-))) Kit érdekel, hogy milyen "puskaporos szagú, randa" volt még akkor is az a város! Micsoda szögesdrót kerítések mellett vitt az utunk! ...

Berinben a iv-toronyban történt, hogy, amikor nyugat felé fordult a presszó-galéria - akkor alig mertünk átnézni a "szabadság felé"... csak suttogva beszéltünk:" Látod, az az utca már az NSZK-hoz tartozik... de nem is gondoltam bele, mert tőlem akkor nem is volt boldogabb a világon - még a "falon túl" sem!!

Warnemünde, ahol már felszabadultan, - boldogsággal töltve 1000-rel- tudtam magunkról: mindennapossá váltak a Zsófi rugdosásai, mérsékelten meleg volt, sütött a nap hét ágra, és mindig kék volt az ég... anyuék akkor látták a tengert először, de jéghideg volt, csak lábáztatásra alkalmas... Sokat, és finomakat ettünk, barnasört ittunk, nagyon romantikus volt az egész nyaralás...

Zsófi 1986. november 29-én megszületett - életem értelme:-))) Ezután balatoni nyarak következtek főleg Zamárdiban ...

Egy aranyos sztori innen:

A szállásadónk egy idősebb hölgy volt, aki első találkozásunkkor elmesélte nekünk, hogy azért jár bottal, mert olyan súlyos balesete volt, hogy az egyik lába kilenc helyen tört el.
A kéthetes turnusban 3 család - munkatársak - nyaraltunk együtt. Egy alkalommal meglátogatott minket a házigazda... nyitva volt minden ablak, hiszen dögmeleg volt - a hölgy becsöngetett. A Zsófi épp az ablakban állt, felmérte a helyzetet komolyan, ahogy hallotta... és jó hangosan kiabálta: "Jön a kilenclábú néni! - no, azt a cikit! :-)))

Legközelebb már Egyiptomból írok nektek, s akkor 1995-öt írunk majd...- rengeteg élménnyel, fotóval...igazi utazós-csemege lesz, az tuti! :-)

Bécs 1982

Abban az időben "nyugatra" utazni... de, mi úgy határoztunk, hogy igénybe veszünk egy jó kis ajánlatot: Anyukám kolléganőjének "külhonba szakadt" rokona Magyarországra látogatni készül, és erre az időszakra majd' üresen marad az ő otthona - így felajánlotta közhasznosításra. Ezt a "sohavisszanemtérő" alkalmat igyekeztünk kihasználni! :-)

Megvolt az 50 dolcsi - se több, se kevesebb - és Icus-kolléganőmmel útra keltünk. Amikor megérkeztünk, úgy éreztünk, valami "tiltott" helyen járunk, a vonatút is olyan titokzatosan zajlott odafelé - azok az ellenőrzési ceremóniák! - ... ezt az érzést csak azt tudja megérteni, aki hasonlatos korú, mint én - azaz kb. 50-es....

A pályaudvaron várt minket egy srác - a rokon fia - aki a lakáshoz vezetett minket: villamossal utaztunk, de azt hiszem körbe sem mertünk nézni az emberek felé, annyira meg voltunk illetődve... A lakásban semmi különleges - egyszerű "pesties" belső...

Másnaptól viszont szárnynak voltunk eresztve: kaptunk bérletet - ma sem értem, ki fizette, honnan?... a lényeg, hogy egy hétig nem volt gond a villamosozással :-)

Olyan nagyon nem mertünk elbóklászni - milyen érdekes, mi a jófenétől tartottunk! :-) ? - a Mariahilferstrasse - az oda-vissza, villamos-körök sok járaton, hogy el ne tévedjünk:-)

Schönbrunn: Végre valami "finomság" - egy kicsit ismerős volt, a mi fertődi kastélyunk hasonlított erre, de azért a monumentalitása, a szépsége még ragyogóbb volt! Sajnos kép, az nincs - a fotózás még mindig nem jött rutinra...

A "küldetésünknek" egy-egy eltökélt célja is volt: Ica Chanel5-öt, én pedig jeggyűrüket akartunk venni. Az én esetem annyiból számított problémásnak, hogy azt valahogy haza is kell hozni... de megoldottam:-))

Az Ica vette meg előbb a pici (30ml:) kölnijét: óvatosan kisurrantunk egy parkba, hogy felbontsuk és beleszagolhassunk...hmmm... Milyen látvány lehettünk? Elmondom, mert tudom pontosan! :-) Amikor a Szovjetúnióban a GUM melletti parkban falatozunk, akkor jött egy házaspár - fülig érő szájjal, vidáman, az egyik padhoz. Szatyor elő, kivettek belőle egy pár gumicsizmát!!! A fiú felpróbálta, lejtett benne egyet-kettőt - majd megállapították, hogy jó vásárt csaptak... mi pedig csúnyán kinevettük őket... minket pedig biztosan egy másik - nyugatabbra fekvő padról - ugyanígy...

Azután jött a mulatás:-) Grinzing!

De most komolyan! Alig mertünk körülnézni! Két nő a pincesoron - nahhát! Választottunk egy sörkertet, a sörkertben egy jó helyet - a kerítés tövében - mondván: ott azért kevésbbé hangos az élőzene. Na persze, mert a másik kerthelyiségben épp szünetet tartott a rezesbanda... az volt ám, az igazi, amikor ők is rázendítettek! Kész káosz!- majd megszakadtunk a röhögéstől! :-))))

Egyik este a városba vitt az utunk - hárman voltunk a rokon fiúval... (mert este volt, és sötét:-) - na ő aztán megmutatta, mit is jelenthet egy éjszaka nyugaton! :-) Végigmentünk a "piroslámpás soron" ...Az utca elején kövér leánykát láttunk fekete tornaruhában - tényleg sajnálatra méltó volt... - ahogy haladtunk a centrum felé, egyre csinosabbak voltak... mindenkinek kínálkoztak, fapofával, gépiesen - még nekem is!??!!?? - 'oszt' a nagy hangulatban megcsíptem az egyiküknek a cicijét! :-)))))))))))) Ezen röhötünk hazáig...

Az én jeggyűrűim egy arckrémban lettek elrejtegetve. Annyira ideges voltam a vonaton emiatt, hogy majdnem összebalhéztam az Icussal... A fülkénkben 3 apáca is ült - ez is nagy újdonság volt nekünk- alázatos pofát vágtunk egész úton ... Nekik köszönhetem, hogy amikor jött a vámvizsgálat, a vámőrök illedelmesen behúzták a kupé ajtaját, miután egy kicsit körülnéztek... semmi kérdés, semmi vámvizsgálat...

Következik: NDK 1986 - Berlin, Pozdan, Rostok, Warnemünde

Jugoszlávia (Rovinj Santa Katerina - Horvátország)

Első éves főiskolás koromban - illetve az azt követő nyáron voltam itt 1978-ban. Santa Katerina szigetén laktunk két hétig - tévedésből:-) Két képet töltöttem le a netről, hogy megmutassam, hol is voltam pontosan.

Bementem az IBUSZ-ba és ennyi - Miskolcról indult a busz, Pesten is megállt, másnap hajnalban érkeztünk. Valamivel a mi buszunk előtt indult egy pesti busz, ők mentek oda, ahol a mi helyünk lett volna, már aludtak, és szétpakoltak, vagy szétszéledtek már, mire mi megérkeztünk - így nem történt csere. Összehasonlíthatatlanul jobb volt a szigeten: se autó, se motor, még bicikli sem, hiszen 10 perc alatt be lehetett járni.

A képeken látható Hotel akkor, kb. a fele volt mind szélességben, mind magasságban, és semmi medence... sőt az a rész akkor volt romantikusabb: egy teraszbárból lépcsősor vezetett a tengerhez, kivilágítva, de csak szolidan - futórózsák szegélyezték a lépcsőt ívesen... fent a bárban dzsessz-muzsika szólt, leszűrődött a partra is...

Akkor fürödhettem először a tengerben - minden tapasztalat híján rettentem el a hidegtől, a sótól, a vízi kütyüktől. Pedig itt hatalmas gömbölyű kavicsos volt a part, nekem nem volt vizi-papucsom, medúzát és tengeri sünt se láttam addig, s nem is gondoltam volna, milyen veszélyesek...

A 3. napon már az SZTK-ban kötöttem ki mentő vitt be, mert tempózás közben belerúgtam egy sziklába, ami tele volt tapadva sünökkel. A bokámból milliónyi tüske állt ki, s azt szedegedték ki egyesével... Nekem akkor izzadt először a tenyerem - pedig előzleg már 24 zongoravizsgám volt... Egy nap víztől való eltiltás következett...

Volt a csoportunkban egy lány (Margitka) - akit tulajdonképpen csak a buszon láttam közelebbről, de nem kerültünk beszédkontaktusba. Nos, én ezzel a "lánnyal" dolgozom több, mint 20 éve. Folyamatosan mondogattuk egymásnak, hogy már korábbról ismerjük egymást, de sehogyan sem jött össze egy közös pont, kapcsolat. Nem is éltünk egy városban, se a középiskola, se a főiskola, se a kórusversenyek,... semmi nem stimmelt...mire kb. 5 éve ráébredtünk, hogy Katarinán voltunk együtt két hétig!:-)

Egy pesti lánnyal és a hugával keveredtem haveri viszonyba, velük ütöttem el az időt: megnéztük pl. hogy fest a sofőrünk a nudista strandon :-))) Körbe vizibicikliztük a szigetet, vásárolgattunk Rovinj olasz piacán - hoztam finomságos likőrt, ezüst csecsebecséket...

Hazafelé "megszakítottam rendes szabadságom" :-) - és Budán maradtam két napig: A lány a Rózsadombon lakott, közel Kádár villájához... Tátottam a szám ott is, a lakásban is - az a panoráma Pest felé!!!! Majd este Éliás diszkó valahol a Gellért hegyen - meg sem találnám már, hogy hol volt... - táncoltam Törőcsikkel a focistával! :-))(velem táncolt a Törő :-))- ilyen volt a baráti köre a vendéglátómnak, na... Én nem tudtam, hogy ki kért fel, mert a foci nem igazán érdekelt soha - csak később mondták meg nekem. Gondolom, a Törőnek ez nem eshetett valami jól... talán alacsonyabb is volt nálam, meg tömzsi - nem tetszett...

Nos, ennyi volt a beszámoló erről a nyárról... legközelebb már csak 4 év múlva "találkozunk", mert a főiskolai évek többi nyarát főleg balatoni táborokban töltöttem - persze, mint táboroztató tanárnéni-jelölt. Ott is történtek "dolgok", de nem velem, hanem a lurkókkal: Talán egyet kiemelek mégis, mert ez az eset is szépen jellemzi, milyen felelősséggel jár egy ilyen feladat:

A vizibicikli. Két gyermek teker kint a mélyben, hiába rikácsolunk, hiába fenyegetőzünk... Fogtunk egy biciklit mi is és bementünk utánuk... 6 óra volt délután, amikor elkezdődött a hajsza... eleinte viccesnek indult, majd - talán berezeltek - rátapostak és mentek előre, mint a nyíl. Közben elkezdett sötétedni, Zánkától már jó messze voltunk. Jött a rendőrség is szerencsére, ők rendezték aztán a sorainkat. Kikötöttünk valahol, majd egy teherautóra rakták a bicikliket, meg minket és töksötétben érkeztünk vissza a táborba. De mi van, ha nem követtük volna őket? Három napra lemerült az elemünk...bár nagyon megdícsértek minket! :-) - na köszi...

Tehát legközelebb Bécsből jelentkezem - 1982-ből...

Szentpétervár (Leningrád) 2.

A Moszkva szállóban laktunk - hol is laktunk volna:-) - két szinten elhelyezve, kicsit szétszórva... A két emelet közt a lépcsőfordulóban - a liftajtóval szemben - volt egy kis hall, ott székeltek a tanárok, kb. éjjel 2-ig :-(
Na, akkor most mit lehet csinálni? Ki kell lógni valahogy, nemde?
Azért elmenni egyszerűbb: Azt mondod:"kimegyünk körülnézni" - (majd elfelejtünk visszajönni:-)

Első turpisságunk (a szolidabb): A tv-ben láttam: Leningrádban van egy Budapest utca, abban Budapest étterem. De jó, hogy eszembe jutott! Íme, itt a megoldandó problem: hogy jutunk el oda? Elkérezkedtünk "sétálni" 8-kor - még magasról sütött a nap! Bevágtuk magunkat egy taxiba - 3 rubelért össze-vissza jártuk a várost, míg végre megérkeztünk a Budapest étterembe. (Biztos jól át voltunk ejtve a taxis által, de ki bánja? :-)
Amikor leültünk - ketten voltunk egy Ildi nevű lánnyal - akkor az jutott eszembe, hogy talán magyar szakács van a konyhán: az étlapon minden kaja ott volt feltüntetve magyarul is. Valahogy ezt el tudtuk mutogatni a pincérnek, aki végül is bekísért engem a "színfalak mögé" - ott volt egy 50-es, vagy 40-es? magyar jóember, vele beszélgettem pár sort, hülye kérdéseim lehettek, mert egy sem jut eszembe, és a válaszok sem... A lényeg, a lényeg, hogy rántott húst ettünk sültkrumplival!!! Sok-sok krumplit kaptunk, azt becsomagolták nekünk zacskóba. Na ennek volt igazán értelme! :-)))
Sikerült visszakúszni a szobánkba, mert - amikor hazataxiztunk - épp senki tanár nem volt a társalgóba!

Reggel, a reggeliző asztalnál elővettük a fagyos sültkrumplit... - mindenkinek csorgott a nyála :-))))) Tanár nem érdeklődött, honnan a "finomság" - gondolhatták azt is, hogy akárhol lehet ilyet kapni...

2. turpisság: vettünk 3 üveg pezsgőt és szerettük volna elfogyasztani :-) Ennek csak annyi volt az akadálya, hogy fel kellett vinni a szobába - az meg épp lehetetlen volt, hiszen a hallban nyüzsögtek a tanárok. Na, akkor mit tegyünk?

- Menjünk a lifttel, egy emelettel feljebb és meglátjuk... - mondom én.
Felmentünk...
- A szobánk fölötti szobába bekopogok, és elmondom úgy, ahogy van, mi baj lehet belőle, legfeljebb megvárjuk, míg lefekszenek nem? - mondom én.

És be is kopogtam... Egy férfi nyitott ajtót, be lehetett látni az egész szobába: egy nő volt az ágyban - de semmi különös... A férfinak tágra volt nyitva a szeme, meg talán a szája is, ahogy az Ildivel meg a 3 pezsgővel meglátott minket. Na, talán egy fél percig is eltartott, míg így álltunk... Hogy, és mint fogom elmagyarázni, hogy mit akarok? Kértem, hogy jöjjön velem az erkélyre - jött. Mutattam, hogy ott lakunk alatta - valahogy megértette... és mutattam a pezsgőt, hogy azt oda le akarjuk a mi erkélyünkre - és megértette! :-) és vigyorgott, az asszony meg röhögcsélt, mert az ember fordította neki a jelbeszédet oroszra - azért ez nem semmi !!! :-)))) Sőt, nekik kellett kitalálni azt is, hogyan juttatsuk le az üvegeket egy szinttel alább - mert erre nem is gondoltunk ... A tettestársunk, cinkosunk lett! Egy tündér ember! Végigröhögték az egészet az asszonnyal, söt a nő is jött később segíteni: A csípőövem, és! az a madzag, amivel a bőröndjük volt átkötve!!!! :-)))) - azokból sikerült olyan hosszú kötélzetet kötözni, ami leért a szintünkre. Leeresztgettünk óvatosan a 3 pezsgőt, majd együtt nevetgéltünk a nem tudom, hogy min...de nagyon-- nagyon aranyos volt, emlékezetes maradt ez az egész! Így utólag is köszönjük nektek, ismeretlen orosz barátaim - biztosan ti is elmesélitek néha ezt a sztorit az ismerőseiteknek...

Lementünk egy szinttel lejjebb - a tanárok javában kártyáztak, s kérdezték, milyen volt kint?...s mi mondtuk, hogy "izgi" - mert tényleg az volt na! :-)



Következik: 1978 - Jugoszlávia- Santa Caterina szigete...

Leningrád, Szmolni,Téli Palota, Auróra...

Szentpétervár - (Leningrád) csodálatos volt!
Szerencsés adottságai folytán - mint Torinóban pontosan ugyanígy - több kilométeres, nyílegyes széles sugárutak kötik össze a legfontosabb épületegyütteseket, kimelt városrészeket. A házsorok nagyrésze 4-6 emeletes - pl. mint Budapesten is - de a lakások belmagassága miatt magasabbak az átlagosnál. Szentpéterváron (és Torinóban is) a sugárutak két oldala 100 méterre is lehet egymástól: Az épületek előtt kb. 10 méterre egy-egy sáv fut (általában egyirányú), majd egy kis zöld parksáv következik, kétoldalán gyalogjárda (jó széles, természetesen), majd 6 sávos út következik, s van, ahol még villamos közlekedés is van középen!
Az utak végét még középfelé haladva is alig látni, elképesztőek a távolságok, méretek! Megjegyzés: Coca Colát ittunk az egyik ilyen sugárúton - reggel 9-kor, kinyitottak nekünk! (mert ki volt reklámozva a Cola és dörömböltünk:-))

A SzentPéter Bazilika volt a legnagyobb templom, amit láttam (addig :-). Az ingától voltam legjobban elragadtatva: Nagyon magasan, a kupolától lógott lefelé egy tájolóra mutatott a hegyes ón csúcsa, és a szemünk láttára bizonyította be, hogyan és merre forog a Földünk! Fantasztikus élmény volt!

A Téli Palota is hatalmatos! Hófehér, csodaszép díszes bejárata és ablakai vannak. Odabent viaszos papucsot húztunk, amiben nagyszerűen lehetett csúszkálni - s egyben el is végeztük a napi takarítási teendők egy részét:-) Nem rossz ötlet! Egyébként csillogott is és villogott is minden, ami aranyozott volt - pl a lépcsőházak korlátjai, a stukkók - ésminden egyes helyiség más- és más volt. Arany brokáttal borított, vagy sötétvörös bársonnyal tapétázott... tényleg elállt a szavunk!
(Láttam Repin: Hajóvontatók c. képét! Hogy ott-e vagy máshol...? Szerintem, mégsem ott, hanem a moszkvai galériában... )
Itt inkább olyan pirosarcú, rizsparókás urakat és hölgyeket láttam barokkos/rokkokós figurában (a barokkot csodálom, de nem nagyon szeretem).

A kert is elragadó volt, az a szökőkút-tenger! Már akkor vezérelték valami szerkezettel, ritmusosan váltogatta a sugarakat. Hosszú lépcsősor vezetett le a bokor-labirintusba, ott voltak kis meglepetés csobogók, gomba-vízesés, (ha beálltunk a gombasüveg alá, beindult a vízfüggöny :-))


Az Aurórát épp a nap szikrázta: hófehér volt az összes vitorlája - állt a Néván, csendesen... és a fiúk sötétkékben, csíkos polóban....ahogy az meg van írva...

No, a Szmolnira nem emlékszem, pedig voltam ott, az biztos, mert láttam Lenin dolgozószobáját - erről tanultunk is orosz órán...de nem emlékszem szinte semmire...

Akkor láttam életemben először a tengert!!!
Sötétkék volt és jéghideg - s azután is sokáig így képzeltem el, ez maradt meg: sötétkék, és nagyon hideg... pedig kb. 20 ember fürdött bent a világítótoronynál, mi pedig csak a lábunkat áztattuk meg benne - és nyalogattuk az érdekes sós vizet...
A torony is gyönyörű volt! Vakítóan fehér két piros csíkkal, s pici ablakokkal... (a Néva is jéghideg volt júlisban - abba is belemásztunk a szálloda mellett :-)) - minden, ami a hullámok közt úszott hatalmas volt és hófehér...

Az éjszakai sötétség kb. éjfél körül állt be, de 2-kor már pirkadott... Ezt is átéltük egy "komszomolszkaja" partyn, ahol Deep Purple zene volt, és nekünk lányoknak kellett felkérni a félszeg szőke fiúkat :-)

Eddig tartott sajnos a visszaemlékezésem komolyabbik része. Itt is elkövettem két kis disznóságot, de ez most, valahogy nem illik ide - úgyhogy majd legközelebb...

A vonaton Moszva és Leningrád között...

Délben indultunk, reggel érkeztünk - ennyi.
No, azért mégsem, mert történt egy s más:-)))
Amilyen szerencsénk volt - vagy tudatosan előre tervezték! :-(
- a tanárok kupéja mellett kaptunk szállást. Négyen voltunk a fülkében, felszerelkezve pl. pezsgővel... Amiatt, hogy ordibáltunk, csak kétszer kellett átjönni a tanárnak, s még plusz kétszer, amikor a pezsgősdugó - kényszeredetten rákanyarodva a közös falra - a legszebb álmaikból ébresztette őket:-))

A folyosón is folyt az élet... - 10 percenként mentünk a Tea-fülkébe: Ezt úgy kell elképzeni, (de most komolyan!) hogy egy "budi-rész" volt átalakítva egy asszonyka számára, aki egy hatalmas szamovár mellett ült, és pár kopekért isteni forró teát osztogatott. El sem tudott volna borulni, úgy be volt oda szorulva. Na, ő, biztos, hogy nem csucsult egész éjjel! Abba a teába nem kellet más, csak pici cukor és semmi más, mert annyira zamatos, finom volt.
Az, hogy Baby-dollban bukfenceztünk a koszos folyosón, az már szót sem érdemel... minden esetre másnap dögfáradtan érkeztünk meg, Európa egyik legszebb városába....

Moszkva-Leningrád 2.

Moszkvában egyetemi kollégiumban laktunk - a kaja félelmetesen rossz volt, minden egyéb oké!
Különös élményeim:
Én még láttam Lenint!
Meg kellett érte "szenvedni", mert még hajnali sötétben be kellett állnunk a hozzá vezető sorba. A sor szinte mindig mozgott - de kb. 800 méteres volt.Érdekes módon a Vörös térről indult - egész közel a Mauzóleumhoz - majd nyílegyenesen vezetett egy parkba, ahol volt egy u alakú kanyar, vissza a főtérre. Ez az U-alak kb. 1 órás üt volt, ez alatt az idő alatt én 2 frissensült moszkvai házaspár koszorúzási szertartását láttam az Ismeretlen Katona sírjánál - amely körül a sorkígyó kanyarodott. Azaz, erről az élményről nem maradhatott ki senki. Nagyon jól szemléltette ez a különös szokás a kommunista szellemiséget - a házaspárok fegyelmezetten - és némi áhitattal a tekintetükben - helyezték el csokraikat az emlékműnél, mi pedig ezzel a hatással bebalzsamozva érkeztünk vissza a Vörös térre, immár a a Mauzóleumhoz vezető nyílegyenesen.

Ez alatt az idő alatt is volt olyan látványosság, ami nem engedett ellankadni: olllan őrségváltási ceremóniák zajlottak, hogy az csak! Több, mint 5 órát álltunk sorba, de a felizgatottságtól semmi olyanra nem emlékszem, hogy nyafogás, vagy wc... A bejárat előtt, kb. 1 méterre álltak a legeslegszebb szőke orosz fiúk, rezzenéstelen tekintettel - mindannak ellenére, ami gonoszságot míveltünk: kigomboltunk egy-két gombot a blúzunkon, csábos csicsergés... de semmi, majd magunkhoz tértünk, mert következett a következő 10 fő...

A Mauzóleumban is egy U alakot jártunk be Lenin körül, felhomályban ... teljesen átszellemúlve ... rendíthetetlen ólomkatonákkal körülövezve ... kb. 5 percig tartott? - és kijövetel után semmi kommentár! Se vihogás, se ciki megjegyzések - azért nem semmi érzés volt!

A másik sztori a GUM szupermarketben történt: Az a vendégszeretet!!!! - ahogy a láttatlanban fogadtak minket! Szólt a halk zene az áruházban - mind a 4 emeleten ugyanaz...s majd egyszer megszólalt a Gemini! Vándorlás a hosszú úton, vándorlás, mondd, meddig bírom?...El voltunk ájulva! Majd a lemez másik oldalán: Néked csak egy idegen, nem máááás, néked, csak egy idegen.. és újra: Vándorlás, a hosszú úton... és ez így ment... :-)))

A harmadik:Együnk valamit, no! Hogy a Vöröstérről levezető utcák boltjaiból micsoda illatok áradtak elő, hát az valami leírhatatlan! Tömény ecetszag, ribaszagig (hal), füstölt és natúr döglött... vajat vettünk Pravdába csomagolva és kenyeret. A szálláson pazarló módon el kellett távolítanunk a vajra tapadt újságcikkek negatív, olmozott figuráját, ezzel legalább a hatodát elveszítve az egyébként finom vajnak. Fekete kenyéren, fehér vaj - hm, fenséges volt!

Negyedik: Ez már egy kicsit szégyenteljes - rám nézve, de azértiselmondom :-)!
A sör! Már 10 éves koromban is szerettem a sörhabot, és évente kb. 1 cm-rel csúsztam lejebb az apa poharában:-))
De hun lehet Moszkvában sört kapni? Sehol. Vagy mégis? Egy olyan lakótelepen - de pontosan!, - mint Miskolcon a Kilián-dél, azaz 4 emeletes házak - között találtunk egy kígyózó sort, ami egy Jurtához vezetett. Abban sör folyt - bár üveges:-) Mi is beálltunk, és huncutkodva kb. tizesével mindig előbbre kerültünk:-) Amikor sörünkhöz jutottunk, akkor jött a gáz, hogyan bontsuk fel? Be egy lépcsőházba, kopogok, kopogok?!! Vasajtó volt rajta, zengett a kopogásom, mint a ménykű! Majd a kukucsban megjelent egy ember, s biztos azt kérdezte: mit akarunk? Én meg mutattam a lyuknak a sört, meghogy hogyan kellene azt felnyitni. Erre ő bezárta a lyuktakaró-kézikészüléket... Na, akkor ok, kinyitom a bejárati ajtó zárjában - tettem már ilyet előzőleg is:-))) - de most volt spricc, habfürdő... a dzsörzé ruhám irdatlan befoltosodott:-)) Sebbbaj, ha már így adódott, leültünk két ház közé a padra, ott iddogáltunk, vihorásztunk, dáridóztunk - ha már úgyis úgy nézünk ki, mint két züllött részeg alak, akkor meg, miért ne?

Sajnos 17 évesen másra nem nagyon terjedt ki a figyelmem, mint arra, hogy jól érezzük magunkat és ne nagyon keveredjünk el a szálláshelyünkről... Még szerencse, hogy a Vörös tér körül annyi időt eltöltöttünk, hogy a körülvevő épületek azért 80%-ban megmaradtak az emlékeimben. Hoztam haza sok-sok diát - majdnem ingyen adták - ezeket akkor sokszor átnéztem... Annyira sajnálom, hogy talán már nem térhetek vissza oda: újra végigjárni, elcsodálkozni a színes hagymakupolákomn!... hogy tudnám már vén fejjel érdemben újraértékelni!!!!

Következik Leningrád és az odavezető fantasztikus vonatutunk...

Moszkva - Leningrád 1.fejezet :-)

1977 - gimi: Ki tud többet a Szovjetúnióról? Na ki? Én semmit, az biztos... de oroszból fogok érettségizni: Nasa cemja, vagy, hogy Gorkij mikor ragyilszja...
Lehet menni, 5000 Ft.- oda-vissza, 10 nap. És az utazás előtt az is kiderült, hogy "sajnos" odafelé nem vonattal, hanem TU104-essel megyünk (vagy nem azzal, de az már nem érdekes...) Jaj, de sajnos! :-) Repülővel - de jó volt! A tanárok a gép orra felé ültek, a szárnynál senki ismerős, mi ketten hátul pedig végignyomkodtuk a plafont, ettől jött a Szamorodni... Azután persze a wc csapjából felfelé ment a vízcsepp (légüres térben zuhhhantva) - rettenetesen be voltam a wc-n rezelve, meg spiccelve. A moszkvai repülőtéren az volt a szokás, hogy kb. 5 méter magasból csúszdáztak le a bőröndök egy körforgóra, ahonnan a tulajoknak ki lehett a pakkot emelni. De annak, aki be van spiccelve, annak ez az egész nagyon szédítő... az első estére nem emlékszem...

Sajnos, nem volt velem a kis Pajtás - erről azért akkoriban elég könnyen megfeledkeztünk - így a világon semmi képes doksi nem segíti már az emlékezetemet. Én nem tudom, miket láttunk, és szerelmes is voltam, szerintem én nem is láttam semmit. Azaz voltam a Vörös téren, a Gumban, vettem kis szamovárt, láttam esküvői "szertartást", koszorúzással egybekötve, láttam Lenint, ettem vajas-Pravdát (Pravdás-vajas fekete kenyeret) és az orosz fővárosban is szégyenbe vitt a sörimádatom... de ezekről majd máskor, mert már alszom . s nem az álmaimról szeretnék írni... ok, akkor péntek este, rendben? Dobri vecser daragije szlucsateli! :-)))

Katowice - Lengyelország

Másod éves gimnazista voltam - nyáron "mindenáron" dolgozni akartam. Strandon, vagy kempingben akartam...dolgozni:-) Ok, sikerült is, Éden Camping - Miskolc-Tapolca, a munkakönyvemben: "KAPUS" megtisztelő beosztás-megnevezéssel. Nekem volt ott a világon a legszélesebb körűen meghatározatlan feladatköröm: vicces élményeim közül kettőt emelek ki, s majd a második vezet el Katowicébe...

1. Német csoport, üzletemberek, annak rendje-módja szerint sötét öltönyben. Sajnos nem volt 4 egymás-melletti faházunk, szanaszét szórtuk a 10 fős csapatot a kempingben. Mobil nuku, így, ha tárgyalni-valójuk volt, fel kellett, hogy keressék egymást a szálláshelyeiken. 30 fokban, pl. Herr Genge, vállasingben és vasalt fekete pantallóban szikázott az udvaron egyik házból a másikba. Ő volt a főnök.
Ezt csak onnan tudom, hogy, amikor a portán csörgött a telefon, a németet-is-tudó portás utasított, hogy kerítsem elő. Én ilyenkor hangosakat kurjatva -majd megszakadva a röhögéstől - rikácsolva szaladgáltam az udvaron: Herr Genge! Telefon! Herr Genge!?
Egyik nap jönnek vissza valahonnan ... megyek kaput nyitni persze. Szimatolnak a levegőbe: pápriká, mh!! pápriká? Igen lecsó volt, még délben ette a főportás. Nosza, adtak nekem egy 500-ast (1976-ban!!!) csináljak nekik lecsót. Én! Lecsót? Előbb talán a tea receptje nem? Kemény 50 Ft.-ért bevásároltam a hozzávalókat, anyám telefonon - a munkahelyéről - pontról-pontra ... - és sikerült! A visszajárót megtarthattam! :-)

2. A nagyon-nagy szerelmem autóversenyző volt. Fiat 127-es - nagy szó volt akkoriban. S pláne, hogy a tulajdonosa egy 18 éves fiú - aki autószerelőnek tanult. Én nap, mint nap értesültem a fékmunkahenger, tengelykapcsoló, meg mifene problémákról, sőt, egy "kuplungcsúszást" magam is végig élvezhettem.
No, mi történt? Jött a kempingbe egy lengyel házaspár. Akkoriban én még oroszul se.. csak annyit értettem, hogy az autóval van a bajuk, és hogy kísérjem el őket szervízbe. Na, beülök a kocsiba az anyúsülésre, és amint kikanyarodtunk, érzem ám, hogy csúszik a kuplung! Onnantól olyat alakítottam, hogy az csak! Megmutogattam az embernek, hogy én biz" 100%-ra tudom, mi a hézag a masinával, és,. hogy nyugi, rendben lesz minden! Vittem a drágámhoz - nélkülem is rájöttek volna, mi a hiba...
Na, de hogy a lengyel pali mit gondolhatott rólam! Mikkkket tudnak ezek a magyar hosszú-szőkék?
Ennek örömére meghívott magukhoz, s el is mentem. Láttam a vendégkönyvben, hogy "artista" - el voltam keszülve, hogy talán akár egy cirkusz területén is lakhatnak. Ajjaj, a nyelvismeretnek az ő hiánya! Művészlakásban laktam egy 5 fős családdal egy hátig - egy 10 emeletes ház 11. emeletén - azaz a tetőtérben, ahol több lakásnyi hosszan egybenyíló fényes helyiségek voltak. A falakon és a földön is telis-tele olajfestményekkel... Rajztagozatos gimnazista voltam, elájulva végig ettől az egésztől... Azért mennyire nem mindegy: artista... de jó volt!

Következik Moszkva - Leningrád 1977

Szlovákia - Kassa

Tuzex(?) - dollár - koptatott farmer - kinek jutott eszébe, délelőtt 10 körül, hogy "urojunk át" Kassára? De nekem nincs pénzem! És mit is vennék? Menjünk na... előbb a szomszédba: Drága Bartus néni! Tessék már nekem kölcsönadni 1000 Ft-ot (1972-ben), mert mennénk át Kassára farmerért, majd az anyuék este visszaadják. Hát persze :-)

Cetli az asztalon: átmentünk farmerért, Bözsike nénitől kértem 1000 Ft.-ot, 6-7 körül leszek: Kati

Lettem is, olyan nagy gond a kölcsönkérésből nem volt, de amikor meglátták az "alig-használt" farmert, ami felül szűk, alul kegyetlen tág volt, kopott a combján, szinte fehér, kopott a fenekén - no, ettől elállt a szavuk. Érdekes, hogy miért... ? :-)

Azután már csak ecsetekért, festékekért jártam át...

Egy alkalommal viszont nagy "bulit" sikerült véghezvinnem: Skoda 100-as, rideg november, kis hó, nagy dér... én bélelt farmerkabátban, farmergatyában, sötétkék sapkában... A határnál ki kellett bújni a jó melegből: Csak az nem sejthette, mire készülök, aki nem akarta észrevenni, hogy a lábamont napsárga frottírzokni és világos-műbőr gyerekszandál van! :-)) No, vajon mi célból látogathatja meg egy a magányos Skodás nő a ti kis országotokat, ebben a felettébb cudar időben? Nehéz lehetne kitalálni, nem igaz? Az én vezetéknevem Kassai - s tán ezért hagytak fenébe...

Vettem 6 pár lábbelit, 4 úveg ruszlit és egy hatalmas üvegballont a halaknak - mert akkoriben voltak díszhalaink, s majd erre egy picit még visszatérek)
Visszafelé bélelt liláskék, térdig érő meleg csizma volt a lábamon, 3 pár babacipő a kesztyűtartóban, 2 pár tornacsuka itt-ott, és a ballon jól bebugyolálva a csomagtartóban. A határon én már nem nyújtottam a "rendkívüli látványt", a csomagtartóban a nagy "mifene" inkább érdekelte a kopókat: Mi az? Mutassam csak meg! Megmutattam... Hm, alatta voltak a ruszlik:-))
A ballon sorsa a rákövetkező nyárom megpecsételődött: nyaralni mentünk, átadtuk az egész motyót a szomszédnak. Ő letette a földre és kész. Az első porszívózás alkalmával szétdurrantotta a ballont, a szoba tele lett halakkal, kavicsokkal, moszattal, na és persze vizes lett az alatta lakó plafonja is... Nem győztünk egymástól elnézést kérni... :-) Ez kb. 1988-ban történt)

2010-ben voltam ismét Kassán: sokat változott, de nem "úgy", mint előtte. Nekem úgy tűnik, hogy amikor egy-egy városkát, erdei pihenőt, mifene úm. "fejlesztenek", akkor egyben valamilyen "norma" szerint készítik a terveket, nagyon hasonlatos elvárásoknak szeretnének megfelelni. Emiatt egy kicsit - vagy nagyon - elveszítik az egyéniségüket. Ugyanolyan főutca-frontok, portálok, kocsmák, kajaszag jellemzi a városokat bárhol is járjunk. Van Pláza, meg MC, sablon-pogácsa, sablon - hajregeneráló-reklám... Jártam Moszkvában is: ott halszag és ecetszag volt, nem is akármilyen...és sajátságos szokások, amik midezzel együtt jöttek szembe az utcán nap, mint nap... most akkor ott is "az" van?

Moszkva és Leningrád... majd erről is mesélek. Viszont legközelebb 1978-ból Katowice-ből jelentkezem...