Kairo, leszállás... a tűzforró bitumenre!!! Nagyon-nagyon meleg volt és mégis elviselhető, mert a szél az folyamatosan adagolta a frissítőt. A terminálon ismertem meg utastársaimat, akikkel együtt fogok tölteni legalább két vacsoraidőt. Ugyanis a "csoport" különféle út-variációkra fizetett elő: Néhányan a Vörös tengerhez - Hurghadaba - utaztak tovább, néhányan nílusi hajókázásra indultak Alexandria felé, és néhányan - ÉN egyedül - Luxorba készültem a közös két napos kairói városlátogatás után. Vitt a busz a repülőtérről - legalább egy órán át - a szálláshelyünkig. A Níluson való átkelés hatalmas élmény volt: mintha egy kisebb hegyen keltünk volna át valami viadukton! Majd az út egyenesen lefelé folytatódott a város centruma felé. Ekkor szóltak, hogy nagy élményben lesz részünk, ha előre tekintünk!... én elbőgtem magam, de nagyon, amikor a horizonton megláttam a piramisokat!!! Magasan a város felett, szürkés, poros ködben bontakoztak ki a monumentális kontúrok... annyira megható volt! Hotel Piramide - ez volt a szállodánk. Valamit sejtetett a neve, de igazándiból nem tudni, hogy mit, hiszen távol voltunk még Gizah-tól. Szépen kiosztották a szobákat a harmadik emeleten, nekem - aki egyedül utaztam - a 6-on kaptam egyágyas szállást. Méltatlankodtam, hogy miért nem lehetek a csoporttal együtt... de jó, ám, hogy így alakult!!!! A szobába egy kisérő vezetett be, letette a csomagomat, majd ünnepélyesen a függönyhöz vonult, hogy széthúzza, de érdekes módon volt kitekerve a feje, mint az uhu-bagolynak: várta azt a hatást, amit a turista - gondolom minden esetben - lereagál: széthúzta a függönyt,... és... ott voltak a PIRAMISOK!!!!

Nem is tudom leírni, milyen nagyon meghatódtam. Sírtam nagyon, mert olyan "mittudomén" milyen hatalmas érzés hatása alá kerültem... majd folytatom...