A Moszkva szállóban laktunk - hol is laktunk volna:-) - két szinten elhelyezve, kicsit szétszórva... A két emelet közt a lépcsőfordulóban - a liftajtóval szemben - volt egy kis hall, ott székeltek a tanárok, kb. éjjel 2-ig :-(
Na, akkor most mit lehet csinálni? Ki kell lógni valahogy, nemde?
Azért elmenni egyszerűbb: Azt mondod:"kimegyünk körülnézni" - (majd elfelejtünk visszajönni:-)
Első turpisságunk (a szolidabb): A tv-ben láttam: Leningrádban van egy Budapest utca, abban Budapest étterem. De jó, hogy eszembe jutott! Íme, itt a megoldandó problem: hogy jutunk el oda? Elkérezkedtünk "sétálni" 8-kor - még magasról sütött a nap! Bevágtuk magunkat egy taxiba - 3 rubelért össze-vissza jártuk a várost, míg végre megérkeztünk a Budapest étterembe. (Biztos jól át voltunk ejtve a taxis által, de ki bánja? :-)
Amikor leültünk - ketten voltunk egy Ildi nevű lánnyal - akkor az jutott eszembe, hogy talán magyar szakács van a konyhán: az étlapon minden kaja ott volt feltüntetve magyarul is. Valahogy ezt el tudtuk mutogatni a pincérnek, aki végül is bekísért engem a "színfalak mögé" - ott volt egy 50-es, vagy 40-es? magyar jóember, vele beszélgettem pár sort, hülye kérdéseim lehettek, mert egy sem jut eszembe, és a válaszok sem... A lényeg, a lényeg, hogy rántott húst ettünk sültkrumplival!!! Sok-sok krumplit kaptunk, azt becsomagolták nekünk zacskóba. Na ennek volt igazán értelme! :-)))
Sikerült visszakúszni a szobánkba, mert - amikor hazataxiztunk - épp senki tanár nem volt a társalgóba!
Reggel, a reggeliző asztalnál elővettük a fagyos sültkrumplit... - mindenkinek csorgott a nyála :-))))) Tanár nem érdeklődött, honnan a "finomság" - gondolhatták azt is, hogy akárhol lehet ilyet kapni...
2. turpisság: vettünk 3 üveg pezsgőt és szerettük volna elfogyasztani :-) Ennek csak annyi volt az akadálya, hogy fel kellett vinni a szobába - az meg épp lehetetlen volt, hiszen a hallban nyüzsögtek a tanárok. Na, akkor mit tegyünk?
- Menjünk a lifttel, egy emelettel feljebb és meglátjuk... - mondom én.
Felmentünk...
- A szobánk fölötti szobába bekopogok, és elmondom úgy, ahogy van, mi baj lehet belőle, legfeljebb megvárjuk, míg lefekszenek nem? - mondom én.
És be is kopogtam... Egy férfi nyitott ajtót, be lehetett látni az egész szobába: egy nő volt az ágyban - de semmi különös... A férfinak tágra volt nyitva a szeme, meg talán a szája is, ahogy az Ildivel meg a 3 pezsgővel meglátott minket. Na, talán egy fél percig is eltartott, míg így álltunk... Hogy, és mint fogom elmagyarázni, hogy mit akarok? Kértem, hogy jöjjön velem az erkélyre - jött. Mutattam, hogy ott lakunk alatta - valahogy megértette... és mutattam a pezsgőt, hogy azt oda le akarjuk a mi erkélyünkre - és megértette! :-) és vigyorgott, az asszony meg röhögcsélt, mert az ember fordította neki a jelbeszédet oroszra - azért ez nem semmi !!! :-)))) Sőt, nekik kellett kitalálni azt is, hogyan juttatsuk le az üvegeket egy szinttel alább - mert erre nem is gondoltunk ... A tettestársunk, cinkosunk lett! Egy tündér ember! Végigröhögték az egészet az asszonnyal, söt a nő is jött később segíteni: A csípőövem, és! az a madzag, amivel a bőröndjük volt átkötve!!!! :-)))) - azokból sikerült olyan hosszú kötélzetet kötözni, ami leért a szintünkre. Leeresztgettünk óvatosan a 3 pezsgőt, majd együtt nevetgéltünk a nem tudom, hogy min...de nagyon-- nagyon aranyos volt, emlékezetes maradt ez az egész! Így utólag is köszönjük nektek, ismeretlen orosz barátaim - biztosan ti is elmesélitek néha ezt a sztorit az ismerőseiteknek...
Lementünk egy szinttel lejjebb - a tanárok javában kártyáztak, s kérdezték, milyen volt kint?...s mi mondtuk, hogy "izgi" - mert tényleg az volt na! :-)
Következik: 1978 - Jugoszlávia- Santa Caterina szigete...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése