A képeken látható Hotel akkor, kb. a fele volt mind szélességben, mind magasságban, és semmi medence... sőt az a rész akkor volt romantikusabb: egy teraszbárból lépcsősor vezetett a tengerhez, kivilágítva, de csak szolidan - futórózsák szegélyezték a lépcsőt ívesen... fent a bárban dzsessz-muzsika szólt, leszűrődött a partra is...
Akkor fürödhettem először a tengerben - minden tapasztalat híján rettentem el a hidegtől, a sótól, a vízi kütyüktől. Pedig itt hatalmas gömbölyű kavicsos volt a part, nekem nem volt vizi-papucsom, medúzát és tengeri sünt se láttam addig, s nem is gondoltam volna, milyen veszélyesek...
A 3. napon már az SZTK-ban kötöttem ki mentő vitt be, mert tempózás közben belerúgtam egy sziklába, ami tele volt tapadva sünökkel. A bokámból milliónyi tüske állt ki, s azt szedegedték ki egyesével... Nekem akkor izzadt először a tenyerem - pedig előzleg már 24 zongoravizsgám volt... Egy nap víztől való eltiltás következett...
Volt a csoportunkban egy lány (Margitka) - akit tulajdonképpen csak a buszon láttam közelebbről, de nem kerültünk beszédkontaktusba. Nos, én ezzel a "lánnyal" dolgozom több, mint 20 éve. Folyamatosan mondogattuk egymásnak, hogy már korábbról ismerjük egymást, de sehogyan sem jött össze egy közös pont, kapcsolat. Nem is éltünk egy városban, se a középiskola, se a főiskola, se a kórusversenyek,... semmi nem stimmelt...mire kb. 5 éve ráébredtünk, hogy Katarinán voltunk együtt két hétig!:-)
Egy pesti lánnyal és a hugával keveredtem haveri viszonyba, velük ütöttem el az időt: megnéztük pl. hogy fest a sofőrünk a nudista strandon :-))) Körbe vizibicikliztük a szigetet, vásárolgattunk Rovinj olasz piacán - hoztam finomságos likőrt, ezüst csecsebecséket...
Hazafelé "megszakítottam rendes szabadságom" :-) - és Budán maradtam két napig: A lány a Rózsadombon lakott, közel Kádár villájához... Tátottam a szám ott is, a lakásban is - az a panoráma Pest felé!!!! Majd este Éliás diszkó valahol a Gellért hegyen - meg sem találnám már, hogy hol volt... - táncoltam Törőcsikkel a focistával! :-))(velem táncolt a Törő :-))- ilyen volt a baráti köre a vendéglátómnak, na... Én nem tudtam, hogy ki kért fel, mert a foci nem igazán érdekelt soha - csak később mondták meg nekem. Gondolom, a Törőnek ez nem eshetett valami jól... talán alacsonyabb is volt nálam, meg tömzsi - nem tetszett...
Nos, ennyi volt a beszámoló erről a nyárról... legközelebb már csak 4 év múlva "találkozunk", mert a főiskolai évek többi nyarát főleg balatoni táborokban töltöttem - persze, mint táboroztató tanárnéni-jelölt. Ott is történtek "dolgok", de nem velem, hanem a lurkókkal: Talán egyet kiemelek mégis, mert ez az eset is szépen jellemzi, milyen felelősséggel jár egy ilyen feladat:
A vizibicikli. Két gyermek teker kint a mélyben, hiába rikácsolunk, hiába fenyegetőzünk... Fogtunk egy biciklit mi is és bementünk utánuk... 6 óra volt délután, amikor elkezdődött a hajsza... eleinte viccesnek indult, majd - talán berezeltek - rátapostak és mentek előre, mint a nyíl. Közben elkezdett sötétedni, Zánkától már jó messze voltunk. Jött a rendőrség is szerencsére, ők rendezték aztán a sorainkat. Kikötöttünk valahol, majd egy teherautóra rakták a bicikliket, meg minket és töksötétben érkeztünk vissza a táborba. De mi van, ha nem követtük volna őket? Három napra lemerült az elemünk...bár nagyon megdícsértek minket! :-) - na köszi...
Tehát legközelebb Bécsből jelentkezem - 1982-ből...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése