Szentpétervár - (Leningrád) csodálatos volt!
Szerencsés adottságai folytán - mint Torinóban pontosan ugyanígy - több kilométeres, nyílegyes széles sugárutak kötik össze a legfontosabb épületegyütteseket, kimelt városrészeket. A házsorok nagyrésze 4-6 emeletes - pl. mint Budapesten is - de a lakások belmagassága miatt magasabbak az átlagosnál. Szentpéterváron (és Torinóban is) a sugárutak két oldala 100 méterre is lehet egymástól: Az épületek előtt kb. 10 méterre egy-egy sáv fut (általában egyirányú), majd egy kis zöld parksáv következik, kétoldalán gyalogjárda (jó széles, természetesen), majd 6 sávos út következik, s van, ahol még villamos közlekedés is van középen!
Az utak végét még középfelé haladva is alig látni, elképesztőek a távolságok, méretek! Megjegyzés: Coca Colát ittunk az egyik ilyen sugárúton - reggel 9-kor, kinyitottak nekünk! (mert ki volt reklámozva a Cola és dörömböltünk:-))
A SzentPéter Bazilika volt a legnagyobb templom, amit láttam (addig :-). Az ingától voltam legjobban elragadtatva: Nagyon magasan, a kupolától lógott lefelé egy tájolóra mutatott a hegyes ón csúcsa, és a szemünk láttára bizonyította be, hogyan és merre forog a Földünk! Fantasztikus élmény volt!
A Téli Palota is hatalmatos! Hófehér, csodaszép díszes bejárata és ablakai vannak. Odabent viaszos papucsot húztunk, amiben nagyszerűen lehetett csúszkálni - s egyben el is végeztük a napi takarítási teendők egy részét:-) Nem rossz ötlet! Egyébként csillogott is és villogott is minden, ami aranyozott volt - pl a lépcsőházak korlátjai, a stukkók - ésminden egyes helyiség más- és más volt. Arany brokáttal borított, vagy sötétvörös bársonnyal tapétázott... tényleg elállt a szavunk!
(Láttam Repin: Hajóvontatók c. képét! Hogy ott-e vagy máshol...? Szerintem, mégsem ott, hanem a moszkvai galériában... )
Itt inkább olyan pirosarcú, rizsparókás urakat és hölgyeket láttam barokkos/rokkokós figurában (a barokkot csodálom, de nem nagyon szeretem).
A kert is elragadó volt, az a szökőkút-tenger! Már akkor vezérelték valami szerkezettel, ritmusosan váltogatta a sugarakat. Hosszú lépcsősor vezetett le a bokor-labirintusba, ott voltak kis meglepetés csobogók, gomba-vízesés, (ha beálltunk a gombasüveg alá, beindult a vízfüggöny :-))
Az Aurórát épp a nap szikrázta: hófehér volt az összes vitorlája - állt a Néván, csendesen... és a fiúk sötétkékben, csíkos polóban....ahogy az meg van írva...
No, a Szmolnira nem emlékszem, pedig voltam ott, az biztos, mert láttam Lenin dolgozószobáját - erről tanultunk is orosz órán...de nem emlékszem szinte semmire...
Akkor láttam életemben először a tengert!!!
Sötétkék volt és jéghideg - s azután is sokáig így képzeltem el, ez maradt meg: sötétkék, és nagyon hideg... pedig kb. 20 ember fürdött bent a világítótoronynál, mi pedig csak a lábunkat áztattuk meg benne - és nyalogattuk az érdekes sós vizet...
A torony is gyönyörű volt! Vakítóan fehér két piros csíkkal, s pici ablakokkal... (a Néva is jéghideg volt júlisban - abba is belemásztunk a szálloda mellett :-)) - minden, ami a hullámok közt úszott hatalmas volt és hófehér...
Az éjszakai sötétség kb. éjfél körül állt be, de 2-kor már pirkadott... Ezt is átéltük egy "komszomolszkaja" partyn, ahol Deep Purple zene volt, és nekünk lányoknak kellett felkérni a félszeg szőke fiúkat :-)
Eddig tartott sajnos a visszaemlékezésem komolyabbik része. Itt is elkövettem két kis disznóságot, de ez most, valahogy nem illik ide - úgyhogy majd legközelebb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése