Berlin, Drezda, Pozdan, Rostock, Warnemünde 1986 és Zamárdi

Tapétás repsivel utaztunk, pár száz méterre a talaj felett:-)) - ez persze nem így igaz, de az tény, hogy szellő fuvallatára már izgalmas rázkódásokat éltünk át, az biztos. Én akkor nem voltam "egyedül" - velem voltak a szüleim, az ex-férjem, és Zsófi a pocakomban...

Arra készítettek fel minket, hogy nehéz lesz jó kosztot találni - ennek ellenére kemény 36 Ft.-/fő finomabbnál, finomabb halas kajákat ettünk... Én egy kicsit kába voltam az egész út alatt, hiszen magammal (magunkkal) voltam elfoglalva... a drezdai képtárban sem szerettem volna egy képet sem kihagyni, de a vége csak az lett, hogy beültem a termek közepén a padra és ott tekertem 360 fokot magamon... Pozdanban meg is rúgott a Zsófi! Micsoda egy élmény! :-))) Kit érdekel, hogy milyen "puskaporos szagú, randa" volt még akkor is az a város! Micsoda szögesdrót kerítések mellett vitt az utunk! ...

Berinben a iv-toronyban történt, hogy, amikor nyugat felé fordult a presszó-galéria - akkor alig mertünk átnézni a "szabadság felé"... csak suttogva beszéltünk:" Látod, az az utca már az NSZK-hoz tartozik... de nem is gondoltam bele, mert tőlem akkor nem is volt boldogabb a világon - még a "falon túl" sem!!

Warnemünde, ahol már felszabadultan, - boldogsággal töltve 1000-rel- tudtam magunkról: mindennapossá váltak a Zsófi rugdosásai, mérsékelten meleg volt, sütött a nap hét ágra, és mindig kék volt az ég... anyuék akkor látták a tengert először, de jéghideg volt, csak lábáztatásra alkalmas... Sokat, és finomakat ettünk, barnasört ittunk, nagyon romantikus volt az egész nyaralás...

Zsófi 1986. november 29-én megszületett - életem értelme:-))) Ezután balatoni nyarak következtek főleg Zamárdiban ...

Egy aranyos sztori innen:

A szállásadónk egy idősebb hölgy volt, aki első találkozásunkkor elmesélte nekünk, hogy azért jár bottal, mert olyan súlyos balesete volt, hogy az egyik lába kilenc helyen tört el.
A kéthetes turnusban 3 család - munkatársak - nyaraltunk együtt. Egy alkalommal meglátogatott minket a házigazda... nyitva volt minden ablak, hiszen dögmeleg volt - a hölgy becsöngetett. A Zsófi épp az ablakban állt, felmérte a helyzetet komolyan, ahogy hallotta... és jó hangosan kiabálta: "Jön a kilenclábú néni! - no, azt a cikit! :-)))

Legközelebb már Egyiptomból írok nektek, s akkor 1995-öt írunk majd...- rengeteg élménnyel, fotóval...igazi utazós-csemege lesz, az tuti! :-)